Közvetlenül a 2010-es elsöprő választások után egy új párt hatalomra kerülése mellett, a Fidesz egy új társadalmi szerződést is kötött – a Nemzeti Együttműködés Rendszerét (továbbiakban NER). Több kutató (Varju és Chronowsk, 2015; Pech és Scheppele, 2017; Illés, Körösényi és Metz, 2018; Enyedi, 2018; Cianetti, Dawson és Hanley, 2018) állítja, hogy ez volt a demokrácia hanyatlása Magyarországon. A kutatók eltérően vélekednek arról, hogy a kelet-közép-európai ország kormánya milyen mértékben ásta alá a demokrácia alapjait.
A kutatók egy része úgy gondolja, hogy a demokrácia Magyarországon visszafordíthatatlanul hanyatlani kezdett, és az Európai Unió értékeivel teljesen ellentétes, versenyképes autoriter rendszerré alakult át (Scheiring, 2019) (Pech és Scheppele, 2017). Az új Alkotmány egy agresszívabb adminisztrációt részesített előnyben a törvényileg korlátozott adminisztrációval szemben, nyers jogalkotói képességet adva a Fidesznek, hogy kétharmados többséggel semmibe vehesse az ellenzéket a parlamentben. Lehetővé tette számukra, hogy kormányzásuk első ciklusában (2010-2014) jelentős változtatásokat hajtsanak végre a demokratikus országban az igazságszolgáltatás függetlenségének és a média szabadságának aláásásával, valamint a hatalmi ágak szétválasztásával (Varju és Chronowsk, 2015; Meijers és van der Veer, 2019). Scheiring (2019) azzal érvel, hogy Orbán Viktor az új Alkotmánnyal lebontotta az összes független intézményt irányítani szándékozó fékek és ellensúlyok rendszerét azzal, hogy hűséges párttársait nevezte ki vezetőnek. Bermeo (2016) cikkében a demokratikus visszaesés hat különböző változatát sorolja fel, amelyek közül három hanyatló félben van – katonai puccs, választott vezetők által végrehajtott puccsok és kirívó választási szavazatcsalások. A legutóbbi államcsíny, egy illegitim katonai klasszikus puccs Zimbabwében történt 2017-ben, amikor a katonaság átvette a hatalmat Robert Mugabe elnöktől (Burke, 2017). Bermeo (2016) szerint a végrehajtó puccsok a következők: „Ezek az „önpuccsok” (..) azt jelentik, hogy egy szabadon választott vezető határozottan felfüggeszti az alkotmányt annak érdekében, hogy egy gyors söpréssel megszerezze a hatalmat” (7. oldal), a kutató kiemeli az írásában, hogy az egyetlen vezetői puccs Nigériában történt 2000 és 2013 között. Ezek a változatok eltérnek a ma is létezőktől, amelyek törvényi szabályok szerint zajlanak, nem bontják le közvetlenül a demokráciát, ahogyan az a klasszikus katonai és végrehajtói puccsok által történik (Cianetti, Dawson és Hanley, 2018). A mai is létező esetek a demokrácia hanyatlásában – puccs a demokrácia megvédéséért, vezetői felemelkedés és a választások stratégiai manipulálása – kiegészítik egymást. Scheiring (2019) magyarországi példája Bermeo (2016) vezetői felemelkedésének topológiáját írja le, hozzátéve, hogy a választások manipulálása csak akkor lehetséges, ha az előbbi már megtörtént. A médiaszabadság eltörlése és a médiavállalatok politikai dominanciája, valamint a választási törvények megváltoztatása és a migránsok választási kampány fő eszközeként történő felhasználása a magyar kormány által a demokratikus elvek hanyatlásának kiváló példája. Mindazonáltal a demokratikus visszaesés folyamata szembetűnővé vált, amikor a jobboldali párt átírta a választójogi törvényt, hogy a következő választásokon is megőrizze többségét, és ezzel lerombolja a demokrácia egyik legfontosabb alapját, a választók tömegének akaratát egy választás során.
Más kutatók Magyarországot „a demokrácia és a diktatúra szürke zónájának” nevezik (Pech és Scheppele, 2017; Bózoki és Hegedűs, 2018; Illés, Körösényi és Metz, 2018). Egy demokráciában az ország a jogállamiság egyoldalú módosítása ellenére továbbra is garantálja a szabad választást. Másodszor, az Európai Unió tagállama csak olyan demokratikus ország lehet, amely elméletben képviseli a közös demokratikus alapjogokat és értékeket, hiszen Magyarország jelenleg az EU tagja, ha a magyarországi demokrácia ellentmondásos, az Unió demokratikus jellege is megkérdőjelezhető (Bátory, 2016; Bózoki és Hegedűs, 2018). Magyarországon demokratikus visszalépést jelent például a hatalmi ágak szétválasztása és azok irányítása lojális párttagok segítségével, valamint a médiaszabadság fokozatos eróziója és a kormány saját célra történő felhasználása. Eközben figyelmen kívül hagyja a demokratikus jogállamiságot, és folyamatosan módosítja az Alkotmányt annak érdekében, hogy a kormány akarata ne legyen ellentétes az Alkotmányban foglaltakkal. Pech és Scheppele (2017) az alábbi módon fogalmazta meg:
„(…) az a folyamat, amelyen keresztül a választott állami hatóságok szándékosan olyan kormányzati terveket hajtanak végre, amelyek célja a hatalom belső ellenőrzéseinek szisztematikus gyengítése, megsemmisítése a liberális demokratikus államnak és a domináns párt hosszú távú uralmának megszilárdítása céljából.” (7. oldal).
Az Európai Unió tagországai (pl. Lengyelország és Magyarország) közötti demokratikus hanyatlás megmutatta az Európai Bizottság korlátait – az alapvető jogok és értékek védelme a tagállamok között -, amelyet az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke foglal össze. A 2. cikk folyamatos megsértése esetén a 7. cikk lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy kötelezettségszegési eljárást indítson a jogsértő országgal szemben. Bár a magyar kormány a jogállamiság változásai miatt kiváltotta az EU ellenszenvét és kritikáját, az Orbán-kormány 2018-ig sikeresen elkerülte a kötelezettségszegési eljárást. Magyarország esetében Bátory (2016) összegzése szerint Orbán „kreatív engedetlenséget” (creative compliance) alkalmazott a nemzetközi szervezet ellen akaratát végrehajtva – „papíron történik, de nem lélekben” (689. oldal). Érvelése szerint a Fidesz ugyan eleget tett a Bizottságnak tett engedményeknek, de a hazai gyakorlatban ezt figyelmen kívül hagyta, és elérte pártcéljait, amely rövid távon elkerüli a széles körű válságot. Az EU szemszögéből nézve azonban ez hosszú távon gyengítheti az Unió alapelveit. Lindstrom (2020) továbbá kitart amellett, hogy az erős adminisztratív kapacitás és az állam iránti összetartó ideológiai elkötelezettség lehetővé tette a magyar kormány számára, hogy minimalizálja az uniós szankciókat, miközben illiberális államot épít.
A demokrácia lassú lerombolásának célját a magyar miniszterelnök hangosan kihangsúlyozta 2014 júliusában a romániai bálványosi Fesztiválon, ahol aláhúzta, hogy „az új állam, amelyet építünk (…) az illiberális állam, egy nem liberális állam” (Magyar Nemzet, 2014). Bíró-Nagy cikkében (2017) amellett érvel, hogy Orbán az illiberalizmus kifejezést használja az egyetlen olyan államformaként, amely az egész magyar nemzet általános érdekét szolgálhatja, miközben lassan korlátozzák az egyének szabadságát. Bogaards (2018) hozzáteszi, hogy az illiberális demokrácia a polgári jogok eltörlése mellett szabad utat ad a korrupciónak is. Magyarországon az illiberalizmus jellegzetességei tagadhatatlanok, de ez nem jelenti azonnal azt, hogy antidemokratikus államról van szó. Az illiberális demokrácia skálája meglehetősen széles, így elméletileg lehet „közel liberális” és „nyíltan autokratikus” is (Bíró-Nagy, 2017; Buzogány, 2017). A kutatások azonban rávilágítanak arra, hogy Orbán a liberalizmus kifejezést tarthatatlan ideológiaként használta, hogy meggyőzze a nemzetet az illiberális államépítés előnyeiről, miközben a háttérben a demokrácia alapelveit gyengítette. 2015-ben, amikor a migrációs hullám elérte az európai határokat, a magyarországi illiberalizmus elég stabil volt ahhoz, hogy a kormány kampányt tudjon építeni a migránsok ellen, Soros György és a liberális demokratikus Európai Unió kontextusában, és megbélyegezte ezeket a „nemzet ellenségeit” populista retorikával.
Szakirodalom
Bátory, Á. (2016). Defying the Commission: Creative Compliance and Respect for the Rule of Law in the EU. Public Administration, 94 (3); 685-699. oldal.
Bermeo, N. (2016). On Democratic Backsliding. Journal of Democratic Volume, 27(1).
Bíró-Nagy, A. (2017). Illiberal Democracy in Hungary: The Social Background and Practical Steps of Building an Illiberal State. Collection Monografías Cidob, 31-44. oldal.
Bogaards,M. (2018). De-democratization in Hungary: diffusely defective democracy. Democratization, 25(8), 1481-1499. oldal. [Online]. Elérhető: https://doi.org/10.1080/13510347.2018.1485015 [Publikálva 2018.06.25.]
Burke, J. (2017). Zimbabwe’s strange crisis is a very modern kind of coup. Guardian. [Online]. Elérhető: https://www.theguardian.com/world/2017/nov/21/zimbabwes-strange-crisis-is-a-very-modern-kind-of-coup [Publikálva 2017.11.21.]
Buzogány, Á. (2017). Illiberal democracy in Hungary: authoritarian diffusion or domestic causation? Democratization, 24:7, 1307-1325. oldal. [Online]. Elérhető: https://doi.org/10.1080/13510347.2017.1328676 [Publikálva 2017.06.5.]
Cianetti, L., Dawson, J. and Hanley, S. (2018). Rethinking “democratic backsliding” in Central and Eastern Europe – looking beyond Hungary and Poland. East European Politics, 34(4), pp. 243-256. [Online]. Elérhető: https://doi.org/10.1080/21599165.2018.1491401 [Publikálva 2018.07.18.]
Enyedi, Zs. (2018). Democratic Backsliding and Academic Freedom in Hungary. American Political Science Association, 16 (4), 1067-1074. oldal.
Illés, G., Körösényi A. and Metz, R. (2018). Broadening the limits of reconstructive leadership: Constructivist elements of Viktor Orbán’s regime building politics. The British Journal of Politics and International Relations, 20(4), 790-808. oldal.
Lindstrom, N. (2020). Aiding the state: administrative capacity and creative compliance with European state aid rules in new member states. Journal of European Public Policy. [Online]. Elérhető: https://doi.org/10.1080/13501763.2020.1791935 [Publikálva 2020.07.13.]
Magyar Nemzet (2014). Orbán Viktor teljes beszéde. Elérhető: https://magyarnemzet.hu/archivum/belfold-archivum/orban-viktor-teljes-beszede-2-4054256/ [Publikálva 2014.07.29.]
Meijers, M. J. and van der Veer, H. (2019). MEP Responses to Democratic Backsliding in Hungary and Poland. An Analysis of Agenda-Setting and Voting Behaviour. Journal of Common Market Studies, 57 (4), 838-856. oldal.
Pech, L. and Scheppele, K. L. (2017). Illiberalism Within: Rule of Law Backsliding in the EU. Cambridge Yearbook of European Legal Studies.
Scheiring, G. (2019) Dependent development and authoritarian state capitalism: Democratic backsliding and the rise of the accumulative state in Hungary. GEOFORUM. [Online]. Elérhető: https://doi.org/10.1016/j.geoforum.2019.08.011 [Publikálva 2019.10.5.]
Varju, M., and N. Chronowsk. (2015). Constitutional Backsliding in Hungary. Tijdschrift voor Constitutioneel Recht (TvCR), 2015 (3); 296-310. oldal.