Gyenes Szilárd, 49 éves, három gyermek édesapja, országos ismertségre a környezetvédelemben, azon belül is a hulladékgazdálkodásban tett szert. Nógrád 2 OEVK ellenzéki képviselőjelöltje. Komoly közéleti tapasztalatokkal rendelkezik. Balassagyarmatiként volt Gödöllő Város alpolgármestere évekig, szülővárosában a Szövetség a Balassagyarmatiakért Egyesület színeiben indulva, 2019-ben komoly helyi összefogással, 106 szavazattal maradt le a polgármesteri tisztségtől. Az ország egyik legtámogatottabb ellenzéki jelöltje, gyakorlatilag minden demokratikus ellenzéki párt, az MMM és a helyi civilek többsége is támogatta.
Milyen az ellenzéki lét mostanában Nógrádban és Balassagyarmaton?
Érezhető a pozitív változás, szerintem 2018, 2019-hez képest több polgár érzi úgy, hogy sürgető változásra lenne szükség. Én úgy élem meg, ez a gerjesztett szembenállás az, amit egyre többen elutasítanak. Az országos és helyi propaganda történelmi fejlődésről beszél, de fejlődni szerintem nem azt jelenti csupán, hogy vannak beruházások. Bármely hatalom mellett lettek volna. Az igazi fokmérő valójában, hogy ezek a beruházások szerves fejlődést, versenyképesség növelést teremtenek e, és jobban érzik e magukat tőlük az emberek. Boldogabb, szerethetőbb lett e az ország…Ez utóbbiakat sajnos nem tapasztalom.
Hol helyezkedik el Nógrád Európában?
Belső periféria maradtunk. Az emberek, akik nem a közszférában dolgoznak, vagy a néhány helyi, külföldi tulajdonban lévő gyárban, kereskedelmi láncban, azok ingáznak. Alig van pár olyan helyi vállalkozás, mely európai szinten versenyképes és Magyar tulajdonban van. Nemrégiben jelent meg egy európai statisztika, a fejlettségi mutatókat tekintve. Ha az EU átlaga 100%, akkor Nógrád 32%-on áll. Az elmúlt kb. egy évtizedben 2%-ot javított. Még a hazai bérszínvonalhoz képest is 100 – eFt körüli a lemaradás. Ezzel Bulgária egy régiója van mögöttünk. Az úthálózat 67%-ban leromlott a vasutak állapota tovább romlott.
Ez egész Nógrádra igaz?
Nem. Még a választókerületen belül is drámai különbségek vannak. Míg a Budapesthez, Váchoz közel eső terület az erősödő elővárosi lét miatt természetesen is fejlődik, addig vannak olyan kistelepülések az Ipoly – völgyében, vagy a belső cserhátban, ahol megállt az idő. Elképesztő belső mozaikosság van. Számomra az egyik legnagyobb tanulság, hogy a fejlesztéspolitika nem veszi tudomásul a természetes vonzáskörzeteket, és e mellett is urambátyám jellegű. Az országgyűlési képviselők, nem önálló entitások, inkább a hatalom szócsövei, megmondó emberei. Az Ő „rábólintásuk” nélkül nem igen van nyertes pályázat. Nem csak a kistelepüléseken a városokban sem.
A magyar ember egymagában kreatív, kedves, tele jó gondolatokkal, tervekkel, de a természetesen kialakult önkormányzatok, vagy egymáshoz vonzódó önkormányzatok szintjén nincs, vagy alig van egymást erősítő együttműködés.
Tudnál konkrét példákat mondani?
Hogyne. Balassagyarmaton pl. lett honvédelmi sportközpont, lőtér, amiről országosan döntöttek, a helyi kormánypárti „elit” meg örömmel elfogadta ezt. Ez egy nagy fejlesztés szerintük, kb. 1 milliárdba került. Lesz lőterünk a Tesco áruház és a buszpályaudvar mellett, miközben pl. a szomszéd településen az egykori határőrség volt lőterét, mely kiváló adottságokkal bírt, őrizetlenül rabolták szét.
Lett egy súlyos, föld alatti ipari szennyezéssel érintett területen KRESZ-park a gyerekeknek, több százmillióért, de alatta a talajban évtizedek óta úszik a mérgező teraklór-etilén.
2012-ben megszüntették a közvetlen, Balassagyarmat-Keleti pályaudvarra járó motorvonatokat, ígértek jobbakat. Az volt az indok, hogy feltartják a fővonali közlekedést. Aszód és Budapest között, durván túlárazva 160-km es pályasebességet is teljesíteni képes pálya épült, innen meg a 40 éves, de legalább felújított motorvonatokat is elvitték. Hoztak helyette roncsokat, debil menetrenddel.
Aztán itt van az oktatásügy. Az egyházi iskolák preferenciája kiüresítette a vidéki iskolákat. A szülők elhozták onnan a gyermekeiket, jobbára a cigánygyerekek maradtak. Aztán erre jön a fizikai központosítás, amelynek keretében az egyik településen hatalmas új iskola épül, de ma úgy fest, egy nagy szegregátum lesz belőle. Az oktatásügy a jövő záloga, ebben látom a legnagyobb tragédiát. Hatásvizsgálatok nélküli, átgondolatlan, központosító, elavult oktatásügy van erősödőben.
Ha már a cigányság kérdését említetted, egyes polgármesterek azt mondják, ez egy időzített bomba Nógrádban. Te is így látod?
Szögezzünk le valamit. Ha megnézzük a lakás építkezéseket, az utak mellett dolgozókat, vagy a hulladékgazdálkodásban tevékenykedőket cigány emberek sokaságát látjuk tisztességesen dolgozni. Sok előadóművész is kikerült közülük. Nógrádot említve pl. Radics Gigi. Az Ő munkájuk nélkül már most komoly bajok lennének. E mellett találhatóak meg a faluszéli nyomortelepek is. Itt vannak drogproblémák, közbiztonsági problémák is. Ők szerintem egy lehetőség! Nógrádban is, máshol is. Ugyanakkor célzott, sok esetben családi szintű mentorálás nélkül, nagyon sok család fog lecsúszni, generációról-generációra termelve ki a megrekedést. Amíg a legszegényebb rétegükre, csak a választások előtt van szüksége a hatalomnak, addig ez a probléma még sokáig velünk marad.
Ha teljesülnének a közéleti álmaid, kérhetnél néhány dolgot, mik lennének ezek?
Ott kezdeném, hogy meg kell érteni végre, nem arra kell megválasztani a politikust, hogy a saját álmait valósítsa meg, hanem a közösségekét. Én ezt vallom. Vidékfejlesztési szakemberként arra szeretnék vállalkozni, hogy megértessem ezt az itt élő emberekkel, hozzásegítsem őket, hogy legyenek helyi, térségi vitákon érlelődő közös álmok.
Ez az alapja minden valódi, szerves fejlődésnek. A másik a köznyugalom, a békesség, egymás megbecsülése. Ha ezek megvannak, az állam oda teszi mellé a normális úthálózatot, a modern vasutat, a távközlési infrastruktúrákat akkor egy vidék elindul felfelé. A korrekt kormányzat kiszámíthatóságot teremt, erősíti az önrendelkezést.
Valóban erős ország erős önkormányzatokra, civil szervezetekre, megélhetési problémákkal nem küzdő családokra épül.
Kérem, gondoljatok bele, ezt nálunk pont fordítva van. Az önkormányzatokat kiüresítették, központosítanak ahol csak érnek, a fejlesztések sokasága nem a közös álmok és szükségletek szerint kap támogatást. Az a közéleti álmom, hogy ezt a folyamatot vissza tudjam fordítani. Ha ez sikerül, ezernyi jó dolog indul meg magától. A szabadság, az együttműködni tudás, a józanész forradalma után, minden pozitívra fordulhat.
Mik erre az esélyek?
Jó esély van a változásra. Nem csak arra, hogy leváltjuk Orbán rendszerét, hanem arra is, hogy befejezzük a rendszerváltást. Ez sokkal több az előzőnél. Orbán 11 éve történelmi távlatban szempillantás. A most élőknek, a fiataloknak főleg, elképesztő károkat okozott, de nekem meggyőződésem, hogy ez a rezsim, mert joggal nevezem így, akkor sem lesz már életképes, ha 2022-ben csalárd módon, hamis hírekkel, a legszegényebbek hátán kapaszkodva a hatalomba, még meg tudna maradni.
Amit felépítettek, az egyszerűen életképtelen, Európa ellenes. Fidesz már nincs, csak fékevesztett, kapzsi hatalom, érdekelt klientúra, amely visszarángatta az országot a múltba. Ezek a mesterségesen kiemelt emberek nem innovatívak, nem versenyképesek. Az az érzés, hogy valami nagyon nincs rendben, a társadalom szövetébe szivárgott már. Csak az kérdés, hogy az elfárasztott, egymás ellen fordított emberek megmozdulnak e. Ha megmozdulnak, szakadni fognak a gátak, nagy kijózanodás következik. Mindez, csak idő kérdése.
Egyénileg, családilag mekkora árat kell ezért fizetni, főleg három gyermekkel, hogy beleállj ebbe?
Én igazán aktívan, 2018-ban találtam magam szembe a hatalommal. 2022 az ötödik év, hogy lépten-nyomon belém kötnek. 14 évi szakmai munkám nagy részét semmivé tették. Feljelentettek többször, a családom nézi, hallgatja, látja a rólam szóló hamis híreket. Anyagilag is sokat veszítettünk, de ezek ellenére sem mondom azt, hogy nem érte meg. Megérte, mert én elmondhatom magamról, hogy ami tőlem tellett, azt megtettem, megteszem. Ami most folyik az országban, az erőt ad inkább, mert Magyarország, figyelemmel a globális környezeti problémákra, az emberekben szunnyadó tehetségekre, természeti kincsinkre, egy fantasztikus hely, és az is lesz belőle. Akkor is, ha késleltetik. Mindenkit arra buzdítok, hogy tegyen ezért aktívan, és ne féljen cselekedni. A világ összetett lett, a régi módon, már nem uralható.
Utolsó kérdésként őszintén kíváncsiak vagyunk arra, hogy Te magad féltél, félsz e ebben a közéleti helyzetben?
Ez változó. Van, amikor igen, de van olyan periódus, amikor nem. Az ember ebben a kaotikus rendszerben sokszor ül lelki hullámvasúton. Bátornak lenni viszont nem azt jelenti, hogy az ember nem fél, hanem azt, hogy sokszor jogos félelmei mellett is megteszi azt, amit a jövő, a gyermekei, a barátai, a szakmája, az esküje, a városa, az országa érdekében őszinte szívvel helyesnek gondol.
Köszönjük a lehetőséget, kitartást és sok sikert kívánunk.
Én köszönöm a lehetőséget, viszont kívánom mindenkinek. Ránk fér…