Péderi Tamás:
A politikailag egységes Európa gondolata – Rövid történeti áttekintés
Az (össz)európai politikai egység gondolata a modern európaiság, európai identitás kialakulásával egyidős, lényegében több mint 1200 éves. Jelen esszémben ezt az időszakot tekintem át röviden.
A kezdetekhez „Európa atyja”, Nagy Károly frank császár uralkodásáig kell visszanyúlni, aki birodalmában elsőként egyesítette a kontinentális Nyugat-Európa nagy részét, melyhez szoros szövetségbe vonta a Brit-szigetek egyes királyságait is. Ez a nyugat-európai térség eddigre már nem pusztán földrajzilag, de kulturálisan is szorosan összetartozott, ennek alapját pedig a latin rítusú kereszténység és a latin hivatali nyelv adta a mai Észak-Spanyolországtól a Dunántúlig és a Dániától Közép-Itáliáig terjedő hatalmas területen. Ettől délre muszlim, északkeletre pogány, délkeletre pedig görög és egyéb keleti rítusú keresztény államalakulatok voltak jelen, jól elkülönülő kultúrával és identitással. Különböző intenzitással, de ennek a tömbnek a politikai egységéért egy évszázadon át küzdöttek a Karoling-uralkodók, a birodalom végleges felbomlása után azonban az egységes Európa eszméje elhalványult.
Az egymással folyamatosan háborúban álló, változó szövetségi rendszereket kialakító európai államokban végül egy komoly külső fenyegetés, az Oszmán-Török Birodalom tartós balkáni berendezkedése vetette fel ismét a nyugati kultúrkör politikai összefogásának gondolatát. A 15. században már jól látszott, hogy az oszmán térhódítás nem megosztott, egymással is hadakozó csoportok által történik, mint a korábbi arab-mór támadások és nem is pusztán átmeneti, mint a mongol-tatár hódítás, hanem egy egységes, jól szervezett birodalom komoly háttérrel és ideológiával megtámogatott, tartós előretörése. Ennek belátása leginkább Konstantinápoly 1453-as elveszítéséhez köthető. Nem véletlen, hogy Podjebárd (I.) György cseh király 1464-ben az európai nemzetek unióját javasolta a törökökkel szemben. E a javaslat szerint a Magyar, a Lengyel, a Cseh, a Francia Királyság, a Bajor Hercegség és az itáliai államok uralkodói alapítanák meg a szövetséget, melyhez később a többi európai nemzetet is várnák csatlakozni, az alapja pedig a kölcsönös békés együttműködés lenne. Ezért egy közös rendi gyűlés, avagy parlament felelne más egyéb közös intézmények mellett. Nem véletlen, hogy a modern Európai Unió legkorábbi előképének tartják sokan Podjebrád javaslatát. Bár komoly összeurópai diplomácia tevékenység indult a cseh király javaslatára, az végül a Pápasággal való konfliktusa miatt nem talált széleskörű támogatásra.
Bár ettől az időszaktól folyamatosan napirenden volt az európai gondolkodók, filozófusok körében Európa egyesülése, melyet a 17. századtól a vallási összetartozás helyett egyre inkább egy általánosabb kulturális közösség érzete és a békevágy hajtott. Ennek alapvető oka az volt, hogy a reformáció megjelenésével újra és újra pusztító vallásháborúk söpörtek végig a kontinensen, miközben a külső fenyegetések sem csitultak (oszmánok, oroszok). A gondolatot végül az Amerikai Egyesült Államok megszületése tette igazán népszerűvé a 18. század második felében, azonban továbbra is csak az intellektuális közegben volt állandó téma egy esetleges Európai Egyesült Államok létrehozása.
Mint az közismert, a két világháború borzalmai kellettek végül ahhoz, hogy széles körben megvalósítandó projektként tekintsenek a kontinens politikai egységére, mely végül az Európai Unió megszületéséhez vezetett.
Az EU-t azóta egyértelmű sikerprojektként értékelhetjük, de változó világunkban a feltörekvő regionális nagyhatalmakkal és szuperhatalmakkal szemben rendre felmerül a nagyobb egység és mélyebb politikai integráció gondolata. A ’90-es évek óta jó néhány föderalista, pán-európai szervezet, sőt párt létezik (pl. Európai Föderalisták Uniója, Nemzetközi Európai Mozgalom, Európai Föderalista Párt – Állj Fel Európáért, Lux Europae, Volt Europe). Az utóbbi pár évben a Voltról lehetett talán a legtöbbet hallani, németországi alszervezetük a 2019-es választásokon az Európai Parlamentbe is tudott képviselőt küldeni, Hollandiában az országgyűlésben, Bulgáriában pedig a helyi önkormányzatokban van jelenleg képviselőjük.
A Volt Magyarországon is jelen van, de az ismertebb pártok között is van két olyan, amely a szorosabb európai egységet alapvető programjává tette: a Momentum Mozgalom, mely többek között a pán-európai választási listákat támogatja az EP-választásokon, illetve a Demokratikus Koalíció, mely egyenesen az Európai Egyesült Államok jelszavát tette fő szlogenjévé.
Az európai egység múltja jól ismert, a jövője természetesen homályos, de ma már nem csak egy szűk értelmiségi réteg asztalfióknak írt értekezéseiben, hanem a napi közéleti, politikai közbeszédben is jelen van e kérdéskör.
A szerző történész, társadalomkutató, korábbi egyetemi oktató.
Ajánlott irodalom:
Anthony D. Smith: National Identity and the Idea of European Unity. International Affairs, Vol. 68, No. 1 (Jan. 1992)
Az európai egység gondolata. Digitális Tankönyvtár. (https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0046_01_eu/tananyag/01_4.scorml)
Az Európai Unió története. Az Európai Unió hivatalos portálja. (https://europa.eu/european-union/about-eu/history_hu)
Sophie Meunier – Kate McNamara (szerk.): Making History: State of the European Union, Vol. 8. Oxford University Press.